2008.09.27.

Reggeli után indultunk a katedrálisba, ami kicsit messze volt az albergtől. Ennyi séta egy 800 km-t megjárt zarándoknak meg se kottyan már. Azt hallottuk hogy szombaton vannak a legtöbben. A katedrálisban tényleg egymást érték az emberek. A zarándoknak van még egy-két feladata itt Compostalában mielőtt hazautazik. Ilyen pl. Szent Jakab arany mellszobrát átölelni, és elmondani neki a kivánságainkat, amiért nagyon sokáig álltam sorba mert rengetegen voltunk a Katedrálisban.  A másik feladat lemenni a Szent relikviát őrző kápolnába és letérdelni Szent Jakab földi maradványai előtt, majd imánkat neki felajánlani. Megtettem mind a kettőt. A harmadik feladatot nem tudtam végrehajtani, mert a catedrálist renoválják, és a Mateo mester (ő épitette a katedrálist) homlokához nem tudtam odaérinteni az én homlokomat. Azért leborultam a nagyság előtt amit Mateo mester a XII. században alkotott. Páratlanul gyönyörű a katedrális. Amint végeztünk a feladatainkkal, helyetfoglatunk a templomban, az első sorban ültünk, szemben az oltárral. Innen nagyon jól látható az egész ceremónia. Kb. fél 12-kor bejött egy apáca, és rövid kis egyházi énekeket (ha jól emlékszem hármat) kezdett megtanítani a közösséggel. Mire mind a három éneket közösen el tudtuk énekelni dél lett. Pont délben az apáca helyetfoglalt az oltár előtt és bevonult a Püspök, majd 8 pap követte. Ekkor elkezdődött a mise. Az egyik pap felolvasta az előző nap beérkezett zarándokok nemzetiségét. Sokáig tartott a felsorolás. Majd a papok egymást felváltva, más és más nyelven köszöntötték a beérkezett zarándokokat. Majd a szokásos módon folyt a nagyon jól követhető mise. Közben az apáca segítségével énekelgettük az előre megtanult kis énekeket. A mise  kb. egy órás volt. Mielőtt befejeződött volna, bevonult hat csuhába öltözött "talán" szerzetes. Meggyújtották a templom közepén lógó, óriási BOTAFUMEIRO-t(tömjénégetőt). Amint meggyulladt, valami különös korreográfia szerint elkezdték le-fel "rángatni" a kötelet. Ettől a füstölő mint egy hinta ide-oda kezdett lengeni a kereszt alaku templomban, az oltár előtt jobbra-balra. Csak megsaccolni tudom, hogy a kötél hossza kb. 20-25 m lehetett, ami a kupolából lógott le. Olyan lendülettel lóbálták, hogy szinte a plafonig ért az egyik majd a másik oldalon. Az egész ceremónia egy többezer éves szokást elevenít fel, miszerint a beteg zarándokokat akarták így fertőtleníteni, illetve a mosdatlan zarándokok szagát csíllapítani. Balázstól hallottam hogy a történelem folyamán többször is elszabadult a füstölő és nagyon súlyos balesetek is történtek a katedrálisban, sőt páran áldozatul is estek már a füstölésnek. A nem mindennapi látvány lenyűgöző volt, azért én katonásan bevallom, féltem. Mindenféle biztonsági berendezés nélkül lengetik a tömeg feje felett. Szerencsére Jó Isten velünk volt, megúsztuk.  

Mise után egy nagyot sétáltunk az óvárosban. Találkoztunk Lajossal és a finn-magyar házaspárral is. Nagyon megörültünk egymásnak. 

Elkezdtünk készülődni hazafelé. Mindannyian nagyon vágyunk már haza, hiányoznak az otthoni dolgaink. 

Katedrális.

Mise a Compostela-i Katedrálisban.

Szent Jakab mellszobra.