2008.08.29. Barna napja.
A korán kelés bejött. A mai szakasz ugyan rövid 21 km, de nehéz, 800 km-re kell meredeken felmászni, majd ugyanolyan meredeken leereszkedni. Csak a nagy kövek, kavicsok ne lennének. Délelőtt árnyékban jöttem ,de délután végig tűző napon gyalogoltam kb. 30-35 fok lehetett. Nagyon elfáradtam, úgy is mondhatnám, hogy hullafáradt vagyok.
A mai utunk során érdekes élményben volt részünk, alig hagytuk el a szélerőmű rengeteget. Tényleg megszámlálhatatlan van belőlük mindenfelé a hegyekben, itt hasznosítják a szél adta energiát. A meredek hegyen araszoltunk lefelé nagy kövek és kavicsok között, jobbról és balról fiatal olajfák vettek körül bennünket. Giza ment elől úgy 20 méterre előttem, majd én, és Cseperke szintén 20-30 méterre mögöttem. Egyszercsak szembe jött velünk a lejtőn felfelé egy fiatalember. Magas 30-35 év körüli , barnahaju, barna szemü, szakállas, bajszos, a filmekből jól ismert Jézus-t megformáló alakra emlékeztetett. Hosszú fekete csuha volt rajta, a vállán valami vászon zsákszerü totyó. Baráságosan ránknézett, köszönt, Buen Camino, majd továbbment. Mindhármunkban meghült a vér, mert szinte egyszerre gondoltuk ugyanazt, " itt jön Jézus" . Földbegyökerezett a lábunk, kisérteties volt az egész jelenet. Majd amilyen hirtelen került elő, olyan gyorsan el is tünt az olajfák között. Öszeszaladtunk és megbeszéltük amit láttunk. Az igazi meglepetés csak ezután jött. A szállásra érve elkezdtünk kérdezősködni, senki nem látta rajtunk kívül. Egyébként sem szokványos hogy valaki szembe jön az úton. Pár nap múlva hallottuk, hogy a szerzetesek visszafelé is gyalog teszik meg az utat.
Az úton öklelő bikákkal szerencsére nem találkoztam, de tehén itt a hegyekben rengeteg van. Igy természetesen légy is meg bögöly is, és nagyon tudnak csípni. Ezt sikerült többször is megtapasztalnom.
Puenta la Reinaban vagyunk. Este templomban voltunk. A felirat szerint a XII. században épült, nagyon kicsi, puritán, de gyönyörű alkotás. Megnéztünk egy másik templomot is, jóval később épitették, és jóval díszesebb is. Tömérdek arany remekmű benne.
Vízhólyagom változatlanul nincs, de mind a két vádlim megkeményedett és minden lépésnél fáj. Olyan érzésem van, mintha kitömték volna őket. Gondolom ezt hívják izomláznak?
Nem lehetne már jobban fokozni a nehézségeket.
Közeledvén egy nagyvároshoz.
Olajfa
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.