2008.09.03. Tibor napja.
Az éjszaka szinte elviselhetetlen volt a meleg a teremben. Ennél már csak az volt rosszabb, hogy állandóan pisilni járkáltak a többiek. Ettől nagyon rosszul aludtam, borzasztó volt az éjszaka.
Ma elhaladtunk egy több kilométer hosszúságú kerítés mellett, ami tele volt aggatva a zarándokok által ágakból készített keresztekkel. Döbbenetes érzés volt nézni, a megszámlálhatatlan keresztet.
Remélem ma nem lesz olyan meleg, szeretnék eljutni Granonig. Granon egy kissebb település, abban reménykedem, hogy ott nem lesznek annyian a szálláson, mint a nagyobb városokban.
Minden zarándok magába mélyedve, csendben vonul. Az út minden napjának nehézségét, szenvedését felajánlják valakiért. Én is beosztottam még otthon, hogy melyik nap kiért teszem meg a hosszú kilométereket. Az egész utat egy Valakinek ajánlom fel. Az egyes napokat szeretteimnek, családomnak, és barátaimnak, munkatársaimnak ajánlom. Csak most jöttem rá, hogy sokkal több barátom van, mint amennyi napot megyek. Ez nagyon jó érzéssel töltött el.
Ma többször is találkoztam a kis koreai bácsikával, 71 éves, kb. 50 kg körül mozoghat a súlya. Hátulról olyan mint egy kiscserkész. Nagyon kedves öregúr. A másik kínai kinézetű nő úgy be van csomagolva a nap ellen, hogy még megkötős kötött sapka és kesztyű is van rajta. Szinte az arcából is alig lehet látni valamit, mert természetesen szemüveg is van rajta. Nem tudom ki lehet, talán valami hiresség, aki szeretné ha nem ismernék fel. Sikerült a csel, én nem ismertem fel. Szerintem rohad rajta minden ruha ebben a hőségben.
A lábaim még mindig rendben vannak. A jóisten két nem túl hosszú (mégis leér a földig:)) lábbal áldott meg. Hálás vagyok neki értük.
Granonban a San Huan templomban vagyunk elszállásolva. A templomot restaurálják, de estére már kitakarítják és lesz mise. A szállás adományos és nagyon hangulatos az egész. Egy kis ajtó választ el bennünket a templomtól. A kis ajtón keresztül egyenesen a karzatra lehet jutni. Pillanatnyilag nem sokan vagyunk. Nincsenek ágyak, matracokon lehet aludni. Takaró viszont rengeteg van.
Miután kimostam az izzadt ruháimat, a templom ablakában, a magammal cipelt odaerősített kötélen száradtak. Minden nap minden holmimat kimosom. A zarándokoktól láttam, hogy nem nagyon cipelnek magukkal pizsamát. Én is ott hagytam pár nap után az egyik zarándokszálláson az enyémet. Miután megérkezünk a zarándokszállásra mindenki lefürdik, majd tiszta friss ruhát húz. Kimossa az izzadt ruháit, hogy még lefekvés előtt, miután megszáradt el tudja csomagolni a zsákjába. Reggel már nem illik a csomagokkal zörögni, mert van aki nem indul korán és még alszik. Lefekvéskor a takaró alatt levetjük a nadrágjainkat, majd abban a polóban illetve bugyiban alszunk, amiben másnap útrakelünk. Reggel csak nadrág, zokni, cípő, egy gyors fogmosás, és már lehet is indulni.
A hospitaleró ( aki a zarándokokra felügyel) szólt, hogy este közös adományos vacsora lesz. A vacsora több fogásból állt. Valami bolonyai spagettire emlékeztető tésztából, majd hurka szerű húsból, hozzá törtburgonya volt a köret. Majd valami nagyon finom sült zöldségegyveleg. Végül finom vörösbort kináltak hozzá. Nagyon jó hangulatban telt az este.
Zarándok keresztek, kilométereken keresztül.
Szelid dombok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.