2008.09.28.

Ma az utolsó nap itt Compostelában. Holnap indulunk haza. Ma is elmentünk misére, mégegyszer utoljára itt. Összepakoltunk és izgatottan várjuk a holnapi napot, hogy indulhassunk haza.

Amennyiben izig-vérig ember vagy, talán sikerült néha mosolyt csalnom az arcodra és remélem néha könnyeket is. Azt már csak remélni merem, hogy nem bántad meg hogy elolvastad.

Mindent összevetve nagyon örülök hogy eljöttem ide a csodák földjére. Ismét közel kerülhettem a természethez, és ezen keresztül az Istenhez. Az előző századokban épült katedrálisok révén kapcsolatba kerülhettem a múlttal. Találkozhattam és összebarátkozhattam Mónikával, Kimmel, Lajossal, Heinz-el, Gizával, a Zalaszentgrótiakkal, kedves spanyol emberekkel és nem utolsósorban Cseperkével. Gazdagabb lettem rengeteg gyönyörű élménnyel. Nagyon sokat szenvedtem, de ettől függetlenül csodálatos volt a CAMINO. Csupa nagybetűvel írom le. Soha nem éreztem azt, hogy nem birom tovább, és feladom. Mégis ha valakinek tanácsot kellene adnom, hogy menjen vagy ne menjen, azt tanácsolnám, csak akkor induljon ha érzi a hívást. Gondolom akik feladják azért adják fel, mert nem tudnak megbirkózni a Camino nehézségeivel. Talán ők nem érezték a hívást. Ez nem egy luxusnyaralás, és nem is lehet vele összehasonlítani. Minden napja nagyon nehéz, főleg ha süt a nap, ha esik az eső, és ha fúj a szél. A nyolcszáz kilométerért, Szent Jakab átöleléséért bizony meg kell szenvedni. Ha viszont úgy érzed hogy hív az út ne gondolkodj rajta, ne légy kishitű, indulj! Én megtaláltam azt amiért mentem, igen, megváltozott valami bennem, körülöttem. Lélekben gazdagabban tértem haza. Tudom miért vagyok ezen a világon, és tudom hova tartozom. Rájöttem hogy nagyon erős vagyok, és sokkal többre vagyok képes mint azt bármikor is gondoltam volna magamról. Az út arra is ösztönöz, hogy újabb dolgokat tanuljak az életben. Például megtanuljak angolul, esetleg spanyolul. Természetesen szeretném mégegyszer végigjárni ezt az utat, talán ha elmegyek nyugdíjba, akkor lesz majd annyi ídőm, és energiám is, hogy megtegyem mégegyszer. Mindenesetre törekszem rá.

Végezetül annak aki már lélekben készülődik, és érzi a hívást, csak annyit, hogy vár az ÚT: Buen Camino! azaz Jó útat!

 Befejezésül még egy idézet:

József Attila " Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot"