2008.08.31.    Petya fiam és Ivett napja.

Ma már elmondhatom, hogy a legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy ilyen kemény lesz az egész. Amikor már úgy érzem, hogy egy tapodtat sem vagyok képes lépni, nos akkor még mindig 5-10 km van hátra. És csak megyek, és megyek mert ezért jöttem. Ez nem panasz akar lenni, mert minden percéért hálás vagyok a Mindenhatónak. Inkább csak a nehézségeket szeretném érzékeltetni. Szinte végig érződik a Isteni gondviselés.

Itt gondoltam először arra, hogy milyen igaz a mondás miszerint: " cípőt és ágyat mindíg kényelmeset vegyél magadnak, mert vagy az egyikben, vagy a másikban vagy". Rájöttem hogy mennyire szeretem az otthoni ágyamat. Amikben eddig itt aludtam, azokat a legjobb jóindulattal sem lehet az én ágyamhoz hasonlítani. A sok fáradt vándor által elnyűtt matracok kényelmetlenek. Begurulok a közepébe és ott kucorgom át az éjszakát,  valami szörnyű kényelmetlen pózban. A tisztasággal nincs gond. Az árak eddig 3-7 euró között (zarándokigazolvánnyal) mozogtak. Az étkezésünket úgy tűnik a szupermarkettekben tudjuk legolcsóbban (5-10 euró/nap) megoldani. Az éttermekben a zarándokmenű kerül ennyibe, és az csak egyszeri étkezés. A gyümölcs szerintem drága. Egy darab őszibarack helyenként 1 euró (250 ft) volt.   

 Mára is hőséget jeleztek előre, igy ma is 5-kor keltünk. Még sötétben tölgyerdőkőn haladtam pár kilométert. Nagy kár, hogy nem délután, mert így az árnyékukból nem élveztem semmit. Alig hagytuk el Estellát még sötétben, amikor Irache-nél rátaláltunk a kútra, amelyikből ívóvíz mellett vörösbor folyik. Nagyon kedves gondoskodás a zarándokok felé. Megtöltöttük a kulacsainkat és haladtunk tovább. Nem iszom sok alkoholt, és bort szerintem délelőtt még soha nem ittam. Most ezt is kipróbálhattam, mivel a vizünket kiöntöttük, kénytelenek voltunk bort inni. Délig elfogyott a 3dl vörösbor, pedig próbáltam beosztani, kellemesen szédültem tőle. Az előrejelzett hőségből nem lett szerencsére semmi. Képzeljétek ha hőség lett volna, akkor hogy szédültem volna:)).

Ma nagyon jól haladtunk, fél 12-kor beértünk Los Arcosba. Pihentünk egy kicsit, majd táplálék után néztünk. Este elmentünk templomba. Az öt nyelven beszélő pap minden zarándokkal kezet fogott. Megáldotta az utunkat, majd mindenkitől megkérdezte honnan jött, és mindannyian kaptunk egy szentképet Szent Jakabról. Sajnos elveszítettem, amit nagyon sajnálok. Nagyon valószínü, hogy útközben kiesett a zarándok útikalauzból, mert buta módon abba tettem.

A kút amelyikből vörösbor is folyik, természetesen víz is.

Ködben.

Az a csodálatos természet.