2008.09.01. Barbara lányom napja.
Ittunk egy tejeskávét az automatából, és már indultunk is. Majdnem minden albergben van kávé, illetve italautomata. Ma 28 km vár ránk. Amint kiértünk a városból a lányok lemaradtak kicsit, megint mindenki elmerülhetett a saját gondolataiban. Itt aztán van idő végiggondolni azokat a kérdéseket amik eddig megoldatlanok voltak számomra. Olyan dolgok is felmerülnek bennem, amik eddig eszembe sem jutottak.
Logronó-ban nagyon sokan várakoztak az alberg előtt. Kiderült még nincs nyitva, mert 2 órakor nyit csak. Korán érkeztünk, így a tűző napon ácsorogtunk kb. 60-80 ember, míg jött valaki aki beengedett bennünket.
Nem tudom hogy Assisi Szent Ferenc, és Dante is ugyanezt az utat járta-e be. Vagy csak nagyon okosak a Spanyolok, és az utat úgy alakították, hogy a városokban és végig az út során is, elvezetnek a jelek szinte minden nevezetes épület, templom, katedrális előtt. A zarándok aki "jó úton" jár, mindent láthat ami lényeges, illetve amit érdemes megnézni.
Este elmentünk és megnéztük a Katedrálist, a misét sajnos lekéstük. A Katedrális ellenben gyönyörű.
Később találtunk egy piacot és a lányokkal bevásároltunk, a vásárolt alapanyagokból finom vacsorát készítettünk. Meghívtuk vacsorára Mónikát a canadai hölgyet is. Később elmentünk egy másik templomba misére.
Ma gondoltam csak át, hogy hányféle nácíóval is talákoztam eddig itt. Vannak, németek, franciák, belgák, portugálok, brazilok, osztrákok, szlovének, görögök, angolok, olaszok, itt van Mónika Canadából, találkoztam egy férfivel Irországból. Itt van a finn házaspár. Találkoztam koreaiakkal, kinaiakkal. Itt vagyunk mi magyarok és természetesen a spanyolok. Azt hallottam, hogy az indulók 30%-a feladja az 5. nap körül. Jó lenne tudni míért?
Jól vagyok, változatlanul nincs vízhólyagom, nem fáj semmim, csak a hullafáradtság jelei jelentkeznek rajtam minden nap. Fizikailag roppant megterhelő. Nyugi azért nem adom fel, lehet hogy gyenge nő vagyok, de nem vagyok puhány. A lányok fájlalják a vállaikat, nagyon húzza a zsák, kenegetik valami csodaszerrel. Az én zsákom széles pánttal van ellátva, nem vág. Bevallom őszintén úgy indultam el, hogy semmiféle gyógyszert nem hoztam magammal. Én elhatároztam, hogy nem leszek beteg és ehhez tartom magam. Amúgy sem szedek be gyógyszereket soha. Meggyöződésem, hogy több kárt képesek okozni, mint amennyit segítenek. Minkét lánynak van vízhólyag a lábán, Gizának több mint Cseperkének. Giza lába olyan csúnya, hogy még a lábújjai között is csupa seb. Szenved tőle. Lehet, hogy jó cípőt vettem? Vagy érdemes volt kicsit bejáratni? A cípő márkája Columbia és gyerekcípőként (39-es) árusították. Azért választottam ezt, mert ez bizonyult a legkönnyebbnek, a többi nagyon nehéznek tűnt nekem, és az ára is elfogadható volt (13000 ft). Egyébként rengeteg embernek van csúnya hólyag a lábán. Itt toldozzák, foldozzák, kezelgetik őket, nap nap után. Pihennek, majd mennek tovább, akármennyi a hólyag. Nekem bevált a két zokni használata is. Két pár vékony pamutzokni egymás tetején. Valahol olvastam, hogy a két vékony jobb mint egy vastag. Nem tudom mi a magyarázata, de ez is bejött.
Mónika
Puritán kis templom.
A szállásig még van pár kemény kilométer.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.