2008.09.11. Kollár nagyszüleim napja
Néha azt sem tudom milyen nap van, úgy összefolynak a napok. Az otthoni eseményekről semmit nem tudunk (politika, közéleti hírek), pusztuljak el ha bánom. Őszintén szólva nem is érdekel a politikusok acsarkodása és a sok negatív hír.
Egész délelőtt kellemes idő volt, gyalogoltam kb 20 km-t. Dél körül elkezdett esni az eső, természetesen szemből jött a szél. Mire Reliegos-hoz értem totál megáztam ismét. A cípőmben áll a víz. A nadrágom combközépig csurom vizes. Iszonyú nehéz a lábamra tapadt hideg, vizes nadrágban lépni, szinte húzza a lábaimat. Mire elállt az eső még kb. másfél kilométer volt a szállásig. Cseperkével megálltunk egy szerencsére nem túl forgalmas út mellett, és átöltöztünk száraz ruhába. Ennek ellenére úgy átfáztam a pár kilométeres gyaloglásban, hogy alig vártam, hogy végre a szállásra érjünk. Az albergbe érve órákig vacogtam a takaróm alatt. Lehet, hogy van egy kis hőemelkedésem is a kiütéseim miatt, amik időközben iszinyú rondák lettek. A hólyagok kezdenek felszakadni, amiből most valami ronda lötty folyik. A nedves nadrág egyszerüen feltépte a hólyagokat. Viszon a jó hír az, hogy amik felszakadtak azok már nem viszketnek. Minden rosszban van valami jó!
Egy német pasi megkérdezte mi bajom van. Majd mikor mondtam, hogy lázas vagyok, akkor kaptam tőle egy teát. A gondoskodás és a tea is nagyon jólesett.
Itt van az albergben egy fiatal német anyuka, kb 1,5-2 év körüli fogyatékos gyerekével. Megdöbbenve néztem az óriási hátizsákot amiben kettőjük cuccait cipeli nap mint nap. Az utat egyébként úgy teszi meg, hogy a gyereket egy háromkerekű babakocsival tolja. Vajon hogy kelt át a hegyeken és mennyi idő alatt tudja végigjárni, ha ugyan képes lesz rá.
Kezdenek híányozni az otthoni dolgok, család (unokák főleg), barátok, egyéb. Azért sem fogok elérzékenyülni. Erősnek kell még lennem egy darabig. Bár mostanában ahányszor bemegyünk egy templomba, valami megmagyarázhatatlan sírás jön rám. Nem zokogok, csak egyszerűen folynak a könnyeim visszatarthatatlanul. Ezt már nem én irányítom.
Érdekes érzés volt gyalogolni órákon keresztül a szakadó esőben. Egy idő után annyira belemerültem a gondolataimba, hogy már nem is érzékeltem hogy esik. Egyszercsak feleszméltem, hogy a szakadó esőben sétálok, és borzasztóan fázom.
Közeledvén Leónhoz
Hegyikecskéknek is nehéz terepen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.