2008.09.12. Wéber család napja.
Reggel nagyon hideg volt 6-8 fok lehetett. Napközben pedig 28-30 fokra melegszik a hőmérséklet. Lényegesen kellemesebb mint az első két héten.
A mai kilométereket a húgomnak és családjának ajánlom fel. Húgom volt az egyik ember aki nem szörnyülködött el a 800 km út hallatán. A legmesszebbmenőkig támogatott mindenben. A másik a lányom volt, hálás vagyok mindkettőjüknek, hogy hittek bennem, hogy megértettek és hogy bíztattak.
Minden nap közelebb kerülünk célunkhoz. Nagyon jó érzés gondok, problémák nélkül egyszerűen csak menni, és nem törődni a világgal. Elmerülni mélyen a gondolatokban. Olyan mint egy "agymosás", szinte könnyűnek érzem magam.
Leónban a Santa Maria de Carbajos, Benedekrendi nővéreknél szálltunk meg. Közvetlenül a templom mellett, egy kolostorban vagyunk elszállásolva. Úgy gondolom közel 300 embernek tudnak itt szállást adni. Adományos. Most fordult elő először, hogy külön vannak a nők, és külön a férfiak. Mégiscsak kolostorban vagyunk.
Ma megint találkoztunk a holland házaspárral. Már napok óta kerülgetjük egymást, szinte minden nap ugyanott szállnak meg ahol mi. Ők együtt mennek. Sok az összetartozó ember, házaspárok, baráti társaságok. Több emberrel találkozunk nap mint nap. Valószínű ők is az útikönyv szerint mennek.
Cseperkével sikerült nagyon jól összebarátkoznunk, úgy érzem egy hullámhosszon vagyunk.
Szinte minden szálláson van internet, ennek ellenére nagyon sokan jegyzetelnek. Sokan csak pihennek, vagy főznek, beszélgetnek, ügyelve arra, hogy ne zavarják azokat akik pihenni szeretnének. Mi is lezuhanyoztunk, majd bekaptunk valamit. Egy kicsit pihentünk, jegyzeteltünk, majd elindultunk felfedezni a környéket.
León gyönyörű nagyváros. Megnéztük a katedrálist ami lenyügöző, és a Gaudiházat. Cseperke lefotózott amint éppen Gaudival beszélgetek (kedves alkotás a padon ülő, életnagyságu, és éppen terveivel foglakozó Gaudit ábrázoló bronzszobor). Később megnéztük még a a Szent Izidóró bazilikát is. Itt található a megbocsátás kapuja, amin minden bűneit megbánó zarándoknak át kell mennie. Nem tudom megbocsátja-e valaha valaki az eddig elkövetett bűneinket, mindenesetre átmentünk a kapun, és most reménykedünk.
Az az érzésem, hogy a sok autópálya építés miatt jóval hosszabb a Camino, mint amit Assziszi Szent Ferenc tett meg. Jómagam is találkoztam akkora kitérővel a burgosi repülőtérnél, ami annyira friss volt, hogy még a jelek sem voltak felfestve rá.
Este a kolostor melletti templomba, a nővérekkel együtt misére mentünk. A misét két pap celebrálta, kb. 20 apáca énekelt gyönyörű hangon. Sok zarándok vett részt a misén. Ma jutott eszembe a vándorlás során, hogy nagyon sokan mennek templomba csak kérni a mindenhatótól. Vajon hányan mennek köszönetet mondani bármiért is? Bevallom őszintén én is sokáig csak kérni mentem. Mostanában többször csak köszsönetet mondok neki mindenért ami velem és családommal kapcsolatos.
Gaudival ismerkedem.
Cseperke.
Compostelához közeledve egyre több a zarándok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.