Szent Jakab út

2008.09.13.                                  Kollár család napja.

A Benedekrendi nővérek reggelivel engedtek el bennünket. Tea, tejeskávé, piritós, vajas, illetve lekváros kenyér közül lehetett választani. Hosszú ideje ez volt az első alkalom, hogy rendesen megreggelizhettünk.

Nem túl korán, elég hűvös időben indultunk. Elég soká tartott mire kiértünk Leónból. León óriási nagyváros. Gyönyörű helyeken haladtam át.

Útközben találkoztunk a kedves francia lánnyal, aki valószínű a szabadban töltötte az éjszakát egy hálózsákban. Kicsit hűvösek az éjszakák már ahhoz, hogy kint aludjunk, bár nem zárkóztam el ennek a lehetőségétől sem.  

Mostanában többször eszembe jutnak az otthoni dolgok. Az idő előrehaladtával egyre jobban hiányoznak az unokáim. Apám és a rossz viszonyunk is többször eszembe jutott. Bár a nap nagy részében az öcsémre és a családjára próbáltam koncentrálni. A mai etapot neki és a családjának ajánlom fel.

San Martin de Camino egy unalmas, poros kis településnek tűnik. Az önkormányzat álltal üzemeltetett zarándokszálláson pillanatnyilag ketten vagyunk. Ami lehetne jó hír is, hiszen így legalább jól kipihenhetjük magunkat. Meleg víz nincs, sajnos ilyen is van. Bevásároltunk a helyi boltban. Vettünk egy különleges formájú dinnyét, ami nagyon jóízü volt. Kisérletezgető ember vagyok, ezért kiszedtem a magjait és megszárítottam a napon. Hazaviszem őket, jövőre megpróbálkozom majd a magok elvetésével.

 Az éjszaka nagyon hideg volt, mire lefeküdtünk már hatan voltunk a kb. 40 férőhelyes teremben. Jó hír hogy később már volt melegvíz, és a többi ágyra odakészített plédeket is magunkra terítettük éjszakára, így nem fáztunk.

Az albergben találtam egy otthagyott fíúpulóvert amit reggel magammal vittem. A reggelek egyre hűvösebbek, nem számítottam a forró nappalok után ilyen hőmérséklet különbségre. Pár nap óta reggelente 6-8 fok van.

Reggeli a Benedekrendi nővéreknél.

Hegyek.

Korán kelő zarándok.