Szent Jakab út

2008.09.19.                 Kübler család napja.

A mai nap igen kellemesen telt. Összesen 21 km volt mára kiszabva. Hegyre fel, völgybe le, de nem volt tulságosan nehéz. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, 20-25 fok körüli hőmérséklet volt, így nagyon jól lehetett haladni. Az út mellett rengeteg az eldobált holmi, cípő, zokni, papucs, poló, törölköző stb. A zarándokok próbálnak megszabadulni, feleslegessé vált, nehéz holmijuktól. Kukák híján, az árokba illetve a bokrokba dobálják megunt holmijaikat. Több, a szó szoros értelmében vett " feldobott " bakancsot (kerítésre, villanyvezetékre) láttam. Természetesen ezeken kívül is rengeteg a látnivaló.   

Ma reggel a hegyek felhőkbe burkolóztak, nem tudom a fotókon mennyi látszik majd ezekből. Csak a csúcsok lógnak ki ebből a mesziről a tejfölnek látszó ködből. Vajon meddig maradnak ilyen szépek, ilyen érintetlenek? Mikor esnek áldozatul a "civilizáció" mohóságának? Mikor jut eszébe valakinek ide a csúcsra is autópályát építeni?

Du. 1 körül értünk Tricastellába. Miután ebédeltünk és zuhanyoztunk, elmentünk becserkészni a várost. A kisváros nem tulságosan érdekes számomra. Inkább nagyobb falu benyomását kelti. A nevét három várról kapta Tricastella (három vár) amik valaha itt a közelben álltak. Ma már semmi nem látható belőlük. Szinte az egyetlen látnivaló egy XVIII. században épült kis templom érdekes tornyával, a temető mellett.

Ma este Heinz megkínált bennünket a maga által készített tésztával. A tészta nem annyira esett jól, annál inkább a gesztus, az kedves volt . Azért szerencsére vannak németek akik nem néznek le bennünket. Gyanítom Heinz unatkozik, társaság hiányában velünk próbál kommunikálni.

Kezdek aggódni a ruhatáram miatt. Azt hiszem lefogytam pár kilót, ettől minden lóg rajtam. Amikor jöttem a nadrág épp paszolt rám. Elkövettem azt a könnyelműséget, hogy nem hoztam magammal övet, félek hogy az út végére a nadrágom leesik majd rólam.

Eukaliptuszok.

Ez az út is hosszú lesz.