Szent Jakab út

2008.09.23.

Borús időben indultunk, aggódtunk, hogy megint esni fog. Az időjárás azonban kegyes volt hozzánk, kezdett tisztulni az ég. A délelőtti útunk szelidgesztenye, és eukaliptusz erdők mellett vezetett. Fantasztikusan szépek az eukaliptuszok, csak a koalák hiányoznak róluk. Nyíl egyenesek, és óriásinak tűnnek, hozzám képest. Az idősebb példányok akár 30 m magasra is megnőhetnek.

A két apáca ma is itt van a nyomunkban. Tegnap találkoztunk velük "civilben" egy szupermarkettben, alig ismertünk rájuk. Fekete testhezálló cicanadrág, fekete poló, divatos strandpapucs, rövidre nyírt haj. Senki nem gondolta volna róluk, hogy apácák. Egyébként roppant csendesek.

Ahogy közeledünk Compostelához, úgy fokozódik az izgalom. Már csak 40 km van hátra. Ami még két kemény napot jelent.

Megfigyeltem, hogy egy kicsit több a férfi kb. 60%, nő kb. 40% lehet. A mai szálláson franciákkal vagyunk körülvéve. Házaspárok lehetnek, vidáman beszélgetnek.

Kezdenek lepotyogni rólam a hólyagok után keletkezett sebek, már nagyon rühellem őket. Talán mire hazaérek nem látszik majd belőlük semmi, legalábbis ebben reménykedem.

Próbálom megsaccolni milyen "sebességel" haladunk. Úgy gondolom 4-5 km lehet amit egy óra alatt képesek vagyunk megtenni, azért az nem rossz.

Ma eszembejutott amit Tamás mondott még mielőtt eljöttem volna. Miszerint "csak az első tíz nap a nehéz". Most nagyon puhánynak érzem magam. Nekem eddig minden nap nagyon-nagyon nehéz volt, pedig mindig is kemény csajnak tartottam magam. Lehet hogy tévedtem:)). Most szeretném módosítani Tamás véleményét. Tamás bocs, de nem értek veled egyet. Szerintem meg az első 33 nap (ennyi etapra osztja az utikönyv az utat) a nehéz, utána meg úgyis jövünk haza.

Hegyek ködben. 

Az olasz apácák.