2008.09.24.
Ember tervez, Isten végez! Még tegnap úgy terveztük Cseperkével, hogy ma is és holnap is 20-20 km teszünk meg, szép kényelmesen. A mai napra tervezett 20 km-ből végülis 37 km lett. Eddig ez volt a legkeményebb nap az ittlétem során. Az utolsó kilométereket kínlódva tettük meg. Úgy terveztük, hogy Arca de Pino-ig megyünk. Természetesen át is mentünk rajta, anélkül, hogy észrevettük volna hogy ott vagyunk. Tudniillik a vicces spanyolok a zarándokutak mellé, amik néha medvecsapás szerűen futnak be a különböző településekre, nem tesznek települést jelző táblát. A zarándokok zöme áthaladt rajta anélkül, hogy rájött volna hogy hol is van. Mire egy pihenőnél észrevettük, addigra már 5 km-rel túlmentünk rajta. Visszaút nincs, menekülés csak előre lehetséges, tehát más szállás után kellett néznünk. A legközelebbi szálláslehetőség viszont innen még 12 km. Ezt 25 km után még kimondani is szörnyű. Nincs más hátra menni kell, mégha négykézláb, akkor is. Mit tehettünk mentünk, pontosabban szédelegtünk Monte de Gozo-ig. Azt hittem soha nem érünk oda, annyira fárasztó volt, így is du. 4 körül értünk oda, itt derült ki hogy ma 37,4 km tettünk meg, és már csak 5 km van vissza Santiago de Komposteláig. Ennek viszont nagyon örültünk. Szinte fürödtem abban az érzésben, hogy vége a szenvedésnek, és másnap szép kényelmesen besétálunk Compostelába.
Monte de Gozo tipikus zarándokfalu, arra van berendezkedve, hogy akár 800 zarándokot is el tudjon látni. Óriási, 8 db egyenként 100 főt befogadó modern komplekszum. Minden épületben 8 ágyas szobákkal. Külön konyha, külön női, férfi fürdő, társalgó. Hozzá tartozó éttermekkel, ajándékboltokkal.
Délután egy nagyot pihentünk, majd körbejártuk Monte de Gozo-t. Megnéztük a dombtetőn az emlékművet, amit még János Pál pápa Compostelai látogatásának tiszteletére építettek.
Este korán lefeküdtünk, mert annyira fáradtak voltunk a 37,4 km után, hogy nem volt nagyon kedvünk sokat mászkálni. A szálláson egy szobában voltunk egy 30-40 év körüli német, és két 50 év körüli francia házaspárral. Arra ébredtem 9 óra körül hogy megjöttek a szobatársaink és a német nő veszekszik az egyik francia pasassal. Azon ment a vita, hogy az ablak éjszakára nyitva marad vagy sem. Le-fel rángatták a redőnyt, szinte komikus volt az egész jelenet. A német pasi próbálta csititgatni a párját (Saci.....)de Saci olyan hülye volt, hogy vele is csak kiabált. A német nő olyan primitíven erőszakos volt, hogy szinte féltem tőle. Persze a francia pasas sem hagyta magát terrorizálni, ő aludt az ablak mellett. Sokáig kiabáltak, majdnem verekedtek. Nem tudom végül is miben maradtak, de nagyon rossz szájízzel aludtam el sok forgolódás után. Azt azért hallottam, hogy senki sem alszik. Szerintem mindannyian éreztük, hogy ennek a balhénak csak vesztese volt. Szerencsére ez volt az egyetlen negativ kicsengésü napunk.
Monte de Gozo.
Zarándok emlékmű.
Emlékmű II. János Pálnak, aki maga is megtette az utolsó 5 km-t.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.